A ménesen belül szigorú rangsor alakul ki. A vezérkanca alatt áll egy második főnök, aztán egy harmadik, és így tovább, egészen addig, amíg el nem jutunk a ménes legkevésbé fontos tagjáig. A rangsor tetején levő lovak jutnak hozzá a legjobb legelőrészhez, a legjobb menedékhez az időjárás ellen, és ez így folytatódik lefelé egészen addig a szegény lóig, akinek csak az jut, ami senkinek sem kellett a ménesben. Őt gyakran piszkálják a többiek, arra kényszerítik, hogy adja át a táplálékát, gyakran elkergetik, és állandóan mozgásra késztetik. A lovak nem kedvesek az ellenfeleikkel szemben. Ez az oka, hogy amikor a legelőn vagy a karámban több lónak adnak szénát, eggyel több szénakupacot kell kitenni, mint ahányan vannak. Így ha valamelyiket nem hagyják békén a többiek, mindig talál magának egy adagot, ami éppen senki másnak nem kell.
A mén féltékenyen őrzi a családját riválisaival szemben. Néha előfordul, hogy egy fiatal csődör meg akar szerezni néhány kancát. Ilyenkor a mén körbevágtázza a nemkívánatos látogatót, hogy elkergesse, s ha ez nem elég, felágaskodik, és mellső lábaival rácsap. Meg is haraphatja, rúghatja. Rendszerint ilyenkor is visszavonulót fúj a kihívó fél, mielőtt nagyobb baj történne. A természet így gondoskodik róla, hogy csak a legerősebb és legegészségesebb állatok szaporodjanak tovább, ami azt jelenti, hogy a csikók is a lehető legerősebbek és legegészségesebbek lesznek. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
